Lelle - sokadszor, de először a könyvtárban

... jajdejó volt lellén... tavaszi balaton - ilyenkor mégsose, mert mindig áprilisban kezdődött eddig legkorábban a 150koncert, de most meg egyfolytában megyen... igaz, csak az atópályáról láttam volt a csücskét, de naon szép volt...

... jólment ma eléggé asszem... tetszett a közönségeknek, jó'érezték magukat, meg én is... kicsit fáradtan mostan, mert háromszáz kilometert lenyomtam ma így oda s vissza, de eszteremmel nagyot pihiztünk induáselőttdélelőtt és akkor úgy - - - meg nyilatkoztam is a helyi tévének, fel is vették a koncert nagy részét... 2005ben játsztam először lellén az 150koncert alatt irdatlanul parázva, izgulva és rettegve még akkor, hogy hogyan fog menni bizony... mostmár egyáltalán nem izgulok, kezem is egészen jó volt, most egy utolsó fázisban lévő helyzetben vaok és márcsak nem oan sok van hátra, persze csakha bírom idegekkel, seggel - ezt a gyakorlásra értjük... és akkor márcsak 5 évet kell gyakorolni, hogy készen legyünk... hát ahhoz képest, hogy 5 éve úgy játszottam koncerten, hogy épphogy mozogtak az jobbkézujjaim és oan irdatlanul izgultam - 7-8 szünet után nem is csoda - ahhoz képest elégedett kell legyek, mégha nem is játszok még messze nem úgy, mint ahogy szeretnék...

.
.
.

hát

így

.
.
.