Gitár

... gyötör gráfiás közlési kényszer ám... csak sokminden mostanában... gitározásom egy új, jobb és egy feljebbi dimenzióba lépett... asszem... ede bácsival dolgozunk rajta, mint a güzü... az biztos... ma is csepelen egy jót, nagyot... egyszerűen bármilyen szintre jutnék tudna mondani egyel jobbat, többet, szebbet...

... egészen meta-ügyeket beszéltünk ma át... hogy a disztóniánál érdekes, hogy van egy lelki-szellemi deformáció is, amikor az kéz elkezd romlani, máskülönben magunkat figyelmeztetnénk, hogy baj van ne csináld így!!! érezzük, nemjólmegy, mégsem teszünk ellene... és onnantól az valami lelki paramár... mondtam neki, hogy két éve, amikor vázsonyival játsztunk sokat a nagy ibs koncert előtt vázsonyinak a dongó gyakorlásától ínhüvelygyulladása lett - szarul volt eléggé a bal hüvelykujja - de egy hét alatt tulképpen túljutott rajta volt... és kérdezte is akkor tőlem amivázsonyink, hogy neked, hogy volt ez a kéz para? nekem? mondtam én... tíz év legalább, de nem fájt csak nem mozgott... ínhüvely fáj, disztónia nem fáj...

... azt mondja ede, hogy de vázsonyinak valami jelzett, hogy nem ok... és megoldódott... az ínhüvely és nem romlott, nem lett baj... stb... igen bizony...

... egy paul auster könyvet olvasok brooklyni balgaságok címmel... mindjárt befejezem... kurvajókönyv... felváltva a nikomakhoszi etikával... arisztoti... nehát, ez nem egyszerűűűű... korábban ajánlott nekem gasztner úr - a pszichében, a visegrádi utca elején - egy másik austert az is nagyon tetszett... ezt meg nem olyan rég vettem sopronban - önállóan, nagyfiúként - és egy kávézóban kezdtem neki, miközben eszterem vásárlási kényszerét csillapította ugyanott...

... tarréga volt soron ma is, mint sokszor ede bácsinál és a szabad, romantikus tempoingadozás volt a nagy kérdés, amikor hullámozni kell, de metrum is kell... aztán mondta ede, hogy kocsis zoltán mondta vala, hogy a rubato (szabad éneklő jelleg, magyar népdaloknál használjuk ezt a kifejezést, illetve bartók műveknél) olyan, mint egy fa... a szélső, legkisebb levelek össze-vissza mozognak, rendszer és következetesség nélkül... kisebb ágaknál már látni valami következetességet, a nagyobb ágak kiszámíthatóan és tipikusan mozognak a fa törzse szinte meg sem mozdul vagy egyáltalán nem mozdul meg... na így kell a tempot mozgatni... egyből ment... jó, mi? teljesen kézzel fogható hasonlat, hogy hogyan kell szabadon, de egész darabon átivelően játszani... meg még egykét trükk gitározásilag és bizony magam is meglepődtem, hogy mennyit egyszerűsödik a dolog ilyenkor... semmit sem tudok a gitározásról még mindig és imádom ede bácsit...

... tegnap megismertem nagylányom anyjának pasiját végre... közös pesti ismerős gimis korunkból persze egyből... a szerb vendéglőben voltunk... végtelenül jó srácnak tűnt így elsőre, olyannak, amilyet megálmodik az ember, hogy legyen az exének... egy öltönyben alvó juppienak álcázott végtelenül nagyvonalú és érzékeny peaceman... cevapcicát ettünk... jót... már húsz-huszonöt éve családi törzshelyünk a szerb... az nagy ignác utcában... a fővárosi bíróságtól nem messze... jóvolt naon ám...

... voltunk mindenfelé ám a hétvégén... kikészültem nagylányom tempojától, főleg a práterben a bécsi vidámparkban... adrenalingyerek... én meg harmincöt leszek, van már olyan hullámvasút, aminél egy kicsit kellett pihizni azelőtt, hogy mégegyszer!!! naon kemény volt...

a vidámpark másnapján reggel készült e kép... két kávé és redbull is kellett akkor, mert aztán 7 órát akvaparkban csúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszda

húdemennyire készen voltam... egy rekesz sör sztem nem viselne meg ennyire...

... kislányom meg kurjongat már, nevet, beszélgetni próbál, de még nem megy neki... mad fog... ujjai, mint egy zongoristáéáéóüái...