Krausz Erzsébet emlékére

Krausz Erzsébet emlékére

Tegnap eltemettük Krausz Erzsébetet, özvegy Erdész Lászlónét, Eszterem nagymamamáját. A Mamát. A matriarchálissá vált család családfőjét hagyományos zsidó szertartás szerint Kardos Péter rabbi vezetésével a Kozma utcai Zsidó Hitközségi temetőben kísértük el végső útjára. 89. születésnapját egy nappal élte túl. A rabbi azt mondta, hogy a köszönet, hála és a remény legyen szeretteinek szívében halálának kapcsán. Köszönet és hála azért, hogy ilyen nagy kort megélt. A remény kifejtés nélkül maradt és nem is tudom hova tenni. Szavait, cselekedeteit őrizzük meg szívünkben és szeretettel gondoljunk rá és idézzük őt jó kedvvel. Mama első férjét és családjának egy részét a második világháború során vesztette el. Második férjét, Erdész Lászlót sportújságírót, Eszterem nagypapáját 39 éve vesztette el - rákban halt meg. A család, a család boldogsága volt Mama - a nyugdíjas főkönyvelő - mindene: gyermeke, annak férje, unokája, annak férje és dédunokája Mester Manuella Betsábé. Ő az én második lányom. Első lányomat Mester Sárát, aki édesanyja után római katolikus kéne, hogy legyen, de nem lett megkeresztelve, dédunokájának tekintette ugyanúgy, mint második férjének első házasságából való fiát Andrist, Eszterem anyjának féltestvérét és az ő családját is sajátjának. Erdész András pár évvel ezelőtt szintén elment. Rákban halt meg ő is.

Erzsi Mama, a büszke zsidó nő jellegzetes test- és fejtartással - mint ahogy Fischer Annie zongorázott - sohasem tartotta magában, amit gondolt ez nála élettani kérdés volt. És morális. Mindig megmondta a magáét, ha tetszett, ha nem, de sohasem kérte aztán számon, amit tanácsolt, javasolt. Egyáltalán nem volt jiddische mame. A jiddische mame hisztérikus nő, hisztériájával terrorizálja gyermekét. A döntés szabadságát Mama megtartotta mindenkinek. Ezt a nagyvonalúságot én végtelenül értékeltem benne. Eszterem női tartását, nőiességét, annak erejét és tisztaságát alakította rendületlenül játékosan villogó szemekkel. Ezt életbevágóan fontosnak tartotta. Tisztelte és szerette a szép és elegáns nőket.

A családban lévő szerepeket Mama alakította ki. Nincs generációk közötti különbség, nincs „mert én azt mondtam”, „mert én vagyok az anyád!” mentalitás. Teljes demokrácia, ami a verbalitás szintjén - mint minden hagyományos zsidó családban - így itt is szinte mindig anarchiába fulladt. Viszont mindig mindenki elmondhatta, amit akart. És általában egyszerre... De az idősebb családtag iránti szeretet és tisztelet, egyszerűen azért, mert belőlük lettünk és hisszük, hogy ők nekünk csak jót és szépet akarnak, akartak: ez az élet alapja. Feltéve: ha ezt megteszik értünk. Krausz Erzsébet, Mama, ezt tette önzetlenül és hálásak lehetünk neki, hogy tanulhattunk tőle. Minden részletkérdésben vita volt, de a családi béke volt a fő, ezért konfliktus nem volt. Mint, ahogy a zsidók a tórát értelmezik, csócsálják, vitázzák egy egész életen át perzselő szenvedéllyel, úgy csócsált meg minden kérdést utánozhatatlan izgalommal Mama. Utálta a vallást, kivétel nélkül mindegyiket, zsidó tudata viszont nagyon erős volt. Izraelt imádta. Keresztény családban szokás, hogy a következő generáció keresztneve egyezik az előzőjével, ezért lettem én MS3, azaz harmadik Mester Sándor. Zsidó családban ez fordítva van: csak elhunyt nevét viselheti családtag, emlékét tisztelve szokták adni - ellenkező esetben szerencsétlenséget hoz. Krausz Erzsébet zsidó neve Eszter volt. Hú, de csodálkoztunk a temetésen, amikor a kántor egyetlen magyar nyelvű mondatként ezt kiejtette száján... Zsidó név, nem keresztnév!

Mama Bakonytamásiból származott a családjának egyik része, az ott található zsidó temetőt meg is látogatjuk majd augusztus végén, amikor Tésen és Jásdon játszom. Eszterem, anyukája és az ő anyukája - MAMA - kapcsolata olyan erős és szoros volt, hogy olyat még én nem láttam sosem. A legerősebb szeretetre és bizalomra épült, semmihez sem fogható erejűt.

Eszteremmel való kapcsolatomat rengeteg furcsa véletlen és egybeesés övezi. Ezekről bővebben egyszer majd, talán.

Haláleset kapcsán csak és kizárólag unalmas és sokat hallot közhelyeket lehet mondani. Azért, mert ezek fedik a valóságot.