... a hétvégén balcsi körül volt három koncertem, egy papkeszin szombat este, kettő pedig délebbre mosdóson és nagyberkiben... naon jóvolt mind a kettő, technikailag nem voltam egy kicsit sem megelégedve, merthgoy szombaton és vasárnap sem gyakoroltam - meg aztán masem basszus ... - mert családoztamtunk sokat... siófokszabadfürdőn aludtunk eszteremmel meg két lányommal egy haverunk hoteljében... naon jó volt... klassz napsütés és a többi... senki sem volt a 72 szobás szállodában, csak mink... olyan volt, mint egy rejtő regényben... tök üres hotel szezon előtt jóval, a portás az infarktusáról és a rákjáról beszélt - már meggyógyult - sokat, meg arról, hogy fúrótoronyban dolgozott és egy srácnak a fejét levágta a vaskötél, ahogy rosszul állt munka közben, meg, ahogy a vizisíelők között vagánykodó egyik srác hanyatt esett elvitte a mentőhelikopter és az eséstől megbénult nyaktól lefelé...
... vasárnap meg nagylányom szülnapi bulija nálunk - unokahúgom ittaludt . . . sokáig idétlenkedtek, altattam őket szájmese, megminden - iszonyúédikvoltak... összekapaszkodtunk hárman úgy aludtak el... eszterem eg kislányom a másik szobában . . . reggel olyanok voltak, mint két másnapos gádzsi buliután...
... mosdóson a plébánoséknál ebédeltem vasárnap a két koncert után szüleivel, a kántornővel és a könyvelőükkel... naonóvolt - nagy vidéki húsleves az asztali ima gyors elmondása után "merítsenművészúr!merítsen" - erre emlékszem két éve is ezt mondták, hogy "merítsen".. somogy közepén van mosdós és nagyberki, ahol játsztam vasárnap... nagyberkiben játsztam már a művészeti iskolában is két éve... gyönyörű idő volt a hétvégén - "szupcsi" mondhatnók akár...
.. ma szerveztem az koncertjeimet - ez mondjuk jó, hogy haladtam vele... tanítottam is aztán sokat...
... hát így...
2008. április 28.
2008. április 25.
Gitár Gitárovics Gitárov
... ma is voltam edénél meg szerdán is... jajjdejó!!! . . .
... nagyon jól haladunk... nem tudok nélküle igazából még mindig előremenni a lenini úton, ez ma különösen zavart óra elején... aztán mindig az van, hogy amikor úgy érzem, hogy megakadok vagy visszaesek ezt már nem tudom eldönteni, akkor javul aztán egyet hirtelen ede egy-két szavára... és akkor mond pár dolgot és fényéveket javul a kezem percek alatt... ma is elértünk egy olyan pontot, amit még eddig sosem... egyszer talán azt is elérem, hogy megy minden... annyira várom... nem tudom elmondani mennyire...
... lementem naon egy oan szellemi állapotba az elmúlt lassan másfél év során, ami azt hiszem az alapja a zenélésnek... talán ez már megy... igen, mindenek fellett, vagy alatt nem tudom van egy szellemi állapot, amiben - csak amiben - lehet jól zenélni... amikor az embert semmi más sem érdekli, mint az, hogy a hangok szóljanak "maguktól", menjen minden, ahogy mennie kell... gyakorolni, csinálni, nem önostorozni, nem nyomulni fölöslegesen... ellentmond ám ez a karriercsinálás törvényeinek... azt hiszem, hogy ez egy választás, hogy vagy az ún. hangos siker vagy a hangszeres játék fontossága, tanulás, ami később ugyan, de ugyanúgy meghozza... egy pár évet "kiabáltam", hogy mindenki rám figyeljen, most nyugi van és az annyira jó, hogy nem tudom elmondani mennyire jó...
... igaz ehhez - amit em gondoltam volna ám korábban, sőőőt!! - egy olyan nő is kell, mint eszterem, bizony... aki értékel és megért emberilegművészileg... pont úgy, ahogyan van, pont úgy, ahogy... a karrierrr mindenekfeletti akarása ellentmond annak, hogy jól játszunk... az akarás egy nagyon fura és ambivalens dolog... nem szabad akarni, hagyni kell hadd menen magától...
... eszterem meglepett engemet egy jeggyel... a mclaughlinra, jajjjjdejóóóó sosem láttam még élőben... ő a gitározás uri gellerje vagy david backhemje vagy nem tom mije is... egy guru az biztos, pedig úgy néz ki, mint egy politikus-fogorvos strici és az egyik legfantasztikusabb elme és gitáros a földön...
... annyit írok mostanában, hogy az őrület... jegyzeteket, feljegyzéseket visszamenőlegesen ésatöbbi...
... nagyon jól haladunk... nem tudok nélküle igazából még mindig előremenni a lenini úton, ez ma különösen zavart óra elején... aztán mindig az van, hogy amikor úgy érzem, hogy megakadok vagy visszaesek ezt már nem tudom eldönteni, akkor javul aztán egyet hirtelen ede egy-két szavára... és akkor mond pár dolgot és fényéveket javul a kezem percek alatt... ma is elértünk egy olyan pontot, amit még eddig sosem... egyszer talán azt is elérem, hogy megy minden... annyira várom... nem tudom elmondani mennyire...
... lementem naon egy oan szellemi állapotba az elmúlt lassan másfél év során, ami azt hiszem az alapja a zenélésnek... talán ez már megy... igen, mindenek fellett, vagy alatt nem tudom van egy szellemi állapot, amiben - csak amiben - lehet jól zenélni... amikor az embert semmi más sem érdekli, mint az, hogy a hangok szóljanak "maguktól", menjen minden, ahogy mennie kell... gyakorolni, csinálni, nem önostorozni, nem nyomulni fölöslegesen... ellentmond ám ez a karriercsinálás törvényeinek... azt hiszem, hogy ez egy választás, hogy vagy az ún. hangos siker vagy a hangszeres játék fontossága, tanulás, ami később ugyan, de ugyanúgy meghozza... egy pár évet "kiabáltam", hogy mindenki rám figyeljen, most nyugi van és az annyira jó, hogy nem tudom elmondani mennyire jó...
... igaz ehhez - amit em gondoltam volna ám korábban, sőőőt!! - egy olyan nő is kell, mint eszterem, bizony... aki értékel és megért emberilegművészileg... pont úgy, ahogyan van, pont úgy, ahogy... a karrierrr mindenekfeletti akarása ellentmond annak, hogy jól játszunk... az akarás egy nagyon fura és ambivalens dolog... nem szabad akarni, hagyni kell hadd menen magától...
... eszterem meglepett engemet egy jeggyel... a mclaughlinra, jajjjjdejóóóó sosem láttam még élőben... ő a gitározás uri gellerje vagy david backhemje vagy nem tom mije is... egy guru az biztos, pedig úgy néz ki, mint egy politikus-fogorvos strici és az egyik legfantasztikusabb elme és gitáros a földön...
... annyit írok mostanában, hogy az őrület... jegyzeteket, feljegyzéseket visszamenőlegesen ésatöbbi...
2008. április 24.
rohan, fut, szalad
... iszonyatos futás és szaladás, gyakorlás, róth ede, tanítás és gyerekek esete... most is fut, szalad rohan balra el...
... most állt a kezem asszem végre-vége a jó útra, vagyis a fejem.. merthogy bizony mondom néktek a hangszeres technika nem manuális kérdés, nem manuális adottság, bármennyire mondjuk ezt és úgy tűnik hisszük is ezt... nem, ezek a dolgok agyi, ún. neuromuszkuláris dolgok... egy festő sem ügyes kezű a valóságban, hanem amit lát, ahogy lt azt tudja színekben, formákban, vagy ezek hiányába önteni - agyi vezérléssel...
... bizony...
... hát így...
... most állt a kezem asszem végre-vége a jó útra, vagyis a fejem.. merthogy bizony mondom néktek a hangszeres technika nem manuális kérdés, nem manuális adottság, bármennyire mondjuk ezt és úgy tűnik hisszük is ezt... nem, ezek a dolgok agyi, ún. neuromuszkuláris dolgok... egy festő sem ügyes kezű a valóságban, hanem amit lát, ahogy lt azt tudja színekben, formákban, vagy ezek hiányába önteni - agyi vezérléssel...
... bizony...
... hát így...
2008. április 18.
lorca
... szép az idő, csak fáradt vagyok... naon...
... a jómultkor voltunk eszteremmel egy lorca darabon a kamarában bernarda alba háza címmel... jajjde szörnyű volt - nekem... eszterem megnézte volna végig, de szinte kérvekértem, hogy vinnyogó, bekkattant és/vagy erőszakos nőket hadd ne nézzek már... abból egy életre is elég, sőt sok kijárt nekem már... aztán könyörögtem, hogy ne nézzük végig - a szünetben eljöttünk . . . szenvedtem nagyon... eszter aszonta őt megrázta a darab, én idáig nem tudtam eljutni szűklátókörűség tudom - nem is kicsit, hanem nagyon -, de á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á áá á á (n e m a k a r o m n e ma k a r o m n e m a k a r o m n e m a k a r o m n e m a k a r o m) ilyen volt...
... nem tudom, hogy jó a darab-e amúgy, mert lorcát szeretjük nagyon... igaz a magyar előadások általában nehezen sikerülnek, amikor eszméletlen déli temperamentumot akarnak elővarázsolni zenében, színházban egyaránt... meg az is igaz, hogy a múltkori spiró darab annyira erős volt emberilegművészileg ugyanott, ugyanabban a színházban csak a másik teremben a shureban, hogy azt nehéz űberelni... az nagyon jó volt, minden magától értetődően ment, történt, pont úgy minden, ahogy kell - ésatöbbi... lehet, hogy a lorcában is? . nemtom.
... naon fáradt vaok, most kezdek cask gyakorolni egyéb teendőim után - hogy mi van fontosabb a gyakorlásnál? - hát az koncertszervezés bizony, azt csak nappal ám, napközben lehet ám, pénteken meg szinte csak délelőtt ám... mer péntekdélután lehetetlen azt tenni...
... aszondják egész kafa volt ma a városban semmi dugesz, semmi para... mi maradtunk itthon... volt kocsis zoltán a tévében, hogy neki az nagyon nagy probléma az életben, hogy mekkora dugó van a hungárián minden nap és x, meg y utcában ilyen, meg olyan rossz a forgalom... és, hogy nem figyelnek oda az emberek arra, hogyha k és z művész kijön egy fantasztikus stravinsky produkcióval... szegény, borzasztó nehéz élete lehet így... egyéb pl. zongoristáknak meg nyomorék a keze, vagy nincs pénzük villanyszámlára hogy mást nem mondjak... viszont istenien vezényel bartókot kocsis művész úr ez kétségtelen...
... hátígy - - -
... a jómultkor voltunk eszteremmel egy lorca darabon a kamarában bernarda alba háza címmel... jajjde szörnyű volt - nekem... eszterem megnézte volna végig, de szinte kérvekértem, hogy vinnyogó, bekkattant és/vagy erőszakos nőket hadd ne nézzek már... abból egy életre is elég, sőt sok kijárt nekem már... aztán könyörögtem, hogy ne nézzük végig - a szünetben eljöttünk . . . szenvedtem nagyon... eszter aszonta őt megrázta a darab, én idáig nem tudtam eljutni szűklátókörűség tudom - nem is kicsit, hanem nagyon -, de á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á á áá á á (n e m a k a r o m n e ma k a r o m n e m a k a r o m n e m a k a r o m n e m a k a r o m) ilyen volt...
... nem tudom, hogy jó a darab-e amúgy, mert lorcát szeretjük nagyon... igaz a magyar előadások általában nehezen sikerülnek, amikor eszméletlen déli temperamentumot akarnak elővarázsolni zenében, színházban egyaránt... meg az is igaz, hogy a múltkori spiró darab annyira erős volt emberilegművészileg ugyanott, ugyanabban a színházban csak a másik teremben a shureban, hogy azt nehéz űberelni... az nagyon jó volt, minden magától értetődően ment, történt, pont úgy minden, ahogy kell - ésatöbbi... lehet, hogy a lorcában is? . nemtom.
... naon fáradt vaok, most kezdek cask gyakorolni egyéb teendőim után - hogy mi van fontosabb a gyakorlásnál? - hát az koncertszervezés bizony, azt csak nappal ám, napközben lehet ám, pénteken meg szinte csak délelőtt ám... mer péntekdélután lehetetlen azt tenni...
... aszondják egész kafa volt ma a városban semmi dugesz, semmi para... mi maradtunk itthon... volt kocsis zoltán a tévében, hogy neki az nagyon nagy probléma az életben, hogy mekkora dugó van a hungárián minden nap és x, meg y utcában ilyen, meg olyan rossz a forgalom... és, hogy nem figyelnek oda az emberek arra, hogyha k és z művész kijön egy fantasztikus stravinsky produkcióval... szegény, borzasztó nehéz élete lehet így... egyéb pl. zongoristáknak meg nyomorék a keze, vagy nincs pénzük villanyszámlára hogy mást nem mondjak... viszont istenien vezényel bartókot kocsis művész úr ez kétségtelen...
... hátígy - - -
2008. április 17.
gitárová
... szupi nap volt ez a mai... bizony...
... naon sokat gyakoroltam... najó, csak magamhoz képest jósok... 3 órát - kevesebb, mint három órát gityóztam... a tarrégákat hangonként, kisrészenként sokat sziszifuszi módon...
... ms3 gitársuli indulás asszem ősztől végre meglesz... a modell kész...
... egészen jól megy a gityózás, egyre jobban... most az utóbbi pár nap olyan jól megy, hogy szinte "aggaszt", ha lehet ilyet mondani az én helyzetemben... a gitározás az valami olyan elképesztő dolog, hogy az hihetetlen... komplex, senki sem tudja, hogy mi micsoda, mit hogy kell, mi miért van és mi miért működik vagy sem...
... lassan huszonöt éve tolom már és azt hiszem úgy látszik, hogy van pár dolog, amit kezdek tudni, érteni és meg is tudom tanítani... naon vonz a tanítás... egyre jobban... felnőtteket is, gyerekeket is... tizenhét tanítványom van 8-tól 40 évesig vidék, pest, zeneisi ésatöbbi... egyértelműen a saját iskola az egyik végcél.. eszterem támogat benne, mint mindig mindenben, ami nekem jó...
... róth ede mondta nekem, hogy mindenképpen kell tanítani rendszeresen pár évig, és ebben is mennyire igaza volt... mindig megfogadom, amit mond, mert pont úgy van mindig minden, ahogy mondja... a gitározásban... viszont a gitározás olyan, mint az élet... pont olyan... minden ugyanúgy van benne...
... magántanítottam én már nagyon sokat, most is, de ez a félállás, pláne falun a legjobb tanulás... dányban aszonták múltkor a vadászok a kocsmában - igaz ittasak voltak enyhén kora délután -, ahova mindig átmegyek kávézni, hogy olyan vagyok, mint a banderas, tehát hegedű van a tokomban... mondtam nekik, hogy banderasnak gitár van a tokjában - abban van a lőszer, puska, miegymás nekem is gitárom van ám... hegedű lenni kisebb, sokkal kisebb... szeretek dányban lenni, mendétől nincs messze - szinte földieim, de nem tudják...
... a buszon szoktam olvasni, ha busszal megyek... a nagy pert is szinte buszon vagy a kocsmában olvastam el... egy kávé+kóla pont háromszáz forint ott... mostanában meg folytattam a nikomakhoszi etikát... imádom ám... antikokban mindig érzek egyfajta tisztaságot és távoliságot attól a kultúrától, amibe születtem és amiben élek, ezért olyan vonzó és megnyugtató... az alap emberi tulajdonságok, szarságok, jóságok ugyanazok bármilyen vallás vagy államforma is van... kicsit komplikáltnak tűnt a nyelvezete ennek a műnek számomra tizenöt éve, amikor először megpróbálkoztam vele - most vágyom rá, hogy a kezembevegyem és márcsak a lingvisztikai élmény miatt is olvassam... a tartalom pedig, hogy stilszerűen pestiesen fogalmazzak überállesz... szombaton lehet megyünk házibuliba jajdejó!! . . .
... mindig, amikor nagy és rosszindulatú ellenállást érzek irányomban a világ részéről érzem, tudom, hogy pont a jó úton a jót és jól csinálom... most sincs ez másképp... szerencsére... az idő mindig igazol engemet... vagy nem, de az biztos! - - - a tömeg birka és buta... általában...
... vigyázzanak az autópályán megy szembe egy őrült a forgalommal - - - egy ???? száz!!! na, ezt azért ám én is gyakran... bizony...
... kár, hogy holnap sztrájk van ám, így nem tudok edéhez menni, mer nem lesz tanítás se... sese.. múltkor szerdán edénél voltam és a kedvenc csepei kínaimban ettem egyet, meg nagylányomnak vettem egy menő piros, magas talpú asszem winx-es - de nem biztos - papucsot...
... nem szeretem magamat nézni, olvasni, hallgatni - - -
h
á
t
í
g
y
...
... naon sokat gyakoroltam... najó, csak magamhoz képest jósok... 3 órát - kevesebb, mint három órát gityóztam... a tarrégákat hangonként, kisrészenként sokat sziszifuszi módon...
... ms3 gitársuli indulás asszem ősztől végre meglesz... a modell kész...
... egészen jól megy a gityózás, egyre jobban... most az utóbbi pár nap olyan jól megy, hogy szinte "aggaszt", ha lehet ilyet mondani az én helyzetemben... a gitározás az valami olyan elképesztő dolog, hogy az hihetetlen... komplex, senki sem tudja, hogy mi micsoda, mit hogy kell, mi miért van és mi miért működik vagy sem...
... lassan huszonöt éve tolom már és azt hiszem úgy látszik, hogy van pár dolog, amit kezdek tudni, érteni és meg is tudom tanítani... naon vonz a tanítás... egyre jobban... felnőtteket is, gyerekeket is... tizenhét tanítványom van 8-tól 40 évesig vidék, pest, zeneisi ésatöbbi... egyértelműen a saját iskola az egyik végcél.. eszterem támogat benne, mint mindig mindenben, ami nekem jó...
... róth ede mondta nekem, hogy mindenképpen kell tanítani rendszeresen pár évig, és ebben is mennyire igaza volt... mindig megfogadom, amit mond, mert pont úgy van mindig minden, ahogy mondja... a gitározásban... viszont a gitározás olyan, mint az élet... pont olyan... minden ugyanúgy van benne...
... magántanítottam én már nagyon sokat, most is, de ez a félállás, pláne falun a legjobb tanulás... dányban aszonták múltkor a vadászok a kocsmában - igaz ittasak voltak enyhén kora délután -, ahova mindig átmegyek kávézni, hogy olyan vagyok, mint a banderas, tehát hegedű van a tokomban... mondtam nekik, hogy banderasnak gitár van a tokjában - abban van a lőszer, puska, miegymás nekem is gitárom van ám... hegedű lenni kisebb, sokkal kisebb... szeretek dányban lenni, mendétől nincs messze - szinte földieim, de nem tudják...
... a buszon szoktam olvasni, ha busszal megyek... a nagy pert is szinte buszon vagy a kocsmában olvastam el... egy kávé+kóla pont háromszáz forint ott... mostanában meg folytattam a nikomakhoszi etikát... imádom ám... antikokban mindig érzek egyfajta tisztaságot és távoliságot attól a kultúrától, amibe születtem és amiben élek, ezért olyan vonzó és megnyugtató... az alap emberi tulajdonságok, szarságok, jóságok ugyanazok bármilyen vallás vagy államforma is van... kicsit komplikáltnak tűnt a nyelvezete ennek a műnek számomra tizenöt éve, amikor először megpróbálkoztam vele - most vágyom rá, hogy a kezembevegyem és márcsak a lingvisztikai élmény miatt is olvassam... a tartalom pedig, hogy stilszerűen pestiesen fogalmazzak überállesz... szombaton lehet megyünk házibuliba jajdejó!! . . .
... mindig, amikor nagy és rosszindulatú ellenállást érzek irányomban a világ részéről érzem, tudom, hogy pont a jó úton a jót és jól csinálom... most sincs ez másképp... szerencsére... az idő mindig igazol engemet... vagy nem, de az biztos! - - - a tömeg birka és buta... általában...
... vigyázzanak az autópályán megy szembe egy őrült a forgalommal - - - egy ???? száz!!! na, ezt azért ám én is gyakran... bizony...
... kár, hogy holnap sztrájk van ám, így nem tudok edéhez menni, mer nem lesz tanítás se... sese.. múltkor szerdán edénél voltam és a kedvenc csepei kínaimban ettem egyet, meg nagylányomnak vettem egy menő piros, magas talpú asszem winx-es - de nem biztos - papucsot...
... nem szeretem magamat nézni, olvasni, hallgatni - - -
h
á
t
í
g
y
...
2008. április 16.
Vacsi
... ma naon fini vacsit csináltam ám eszteremnek és az ő barátainak, akik az én barátaim is... leegyszerűsítvén a dolgot igazából nekem mindenki a barátom, aki nem az ellenségem...
... ökomenikus összejövi volt, merthogy három világvallásból is voltunk jelen ám... az egyik vendégünk francia-arab volt... kisfia is jött volna, de a kisfiú anyja nem engedte, hogy jöjjön vele, mert nincsenek jóban... ilyen van? hát komolyan? neeeem, ilyen niiiincs!!! - hogy egy anya elzárja a gyerekét az apától? az elképesztő lenne, ilyen tehát nincs! . . . szerintem ilyen nem lehet ! ! ! . . . sok ilyet hallok, fordítva nem nagyon, tehát nem fordulhat elő csak úgy mondják az emberek, mert nemi egyenlőség van a modern világban... az anyák jót akarnak gyermeküknek és ezért nem zárják el őket apjuktól, hanem azt segítik elő, hogy minél többet láthassák őket, sőt erőltetik is - igenis tessék a gyerekeddel lenni!!! - bár nem élnek együtt...
... mostanában eszterem mellett, ahogy jamie olivier a konyha beckhamje, mint olyan - akkor én a konyha elvis presley-je lettem eszterem mellett ám... eszteremnek mindennap főzöksütök, van, hogy többször is egy nap és eddig még nem csináltam ugyanazt az elmúlt több, mint egy évben... bizony...
... életem szerelméért amúgy is bármit megteszek...
... ma róth edénél fantasztikus volt... beszélgettünk sokat, röhögtünk, politizáltunk, antal imre halála kapcsán megint egy kis disztónia csoportterápia kettesben - senki se érti, hogy miről beszélnük, ez teljesen tuti - aszonta, hogy találkozott többször antalimrével, de sosem hozta szóba neki a kéz problémát... miért? hát... így... úgy... a modern kor, az internet mentén legalább halad annyit a világ, hogy tudjunk segíteni más disztóniás betegeken... legszívesebben mindenkin segítenék, akin csak tudok... aztán gitároztunk... sokat... darabokat... majd egy évet technikáztunk megint, aztán most megint a darabokat végrevalahára... hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek meg... arnold barátommal értekeztünk egy nagyot ma google office ügyben, fantasztikus tudású barátom - régóta... barátom, számítok rá teljes bizalommal... google office nem akármi technológialiag ám... használom egyre inkább... ott tartunk, hogy szinte nem kell lokálban semmi, nem kell asztali gép, laptop azért, hogy ott legyenek a doksik, hanem fent a g-banben...
... kislányom, ha meglát mosolyog, kurjongat - megzabálom...
... nagylányom jajjjde hiányzik... borzalmasan... nagyon... imádom őt...
... hát így...
... persze pont a modern kor eredménye (?) baja inkább a disztónia... egészséges környezetben, egészséges zeneiség, természetesség mellett nem fordulhat elő azt gondolom...
most aggasztóan jól kezd menni a gitározás... eszterem is azt kérdezte, hogy hogyhogy aggasztóan jól???? - hát úgy, hogy hirtelen elkezdett jólmenni, aztán majd nem megy hirtelen jól, ezért aggasztó ám...
... ökomenikus összejövi volt, merthogy három világvallásból is voltunk jelen ám... az egyik vendégünk francia-arab volt... kisfia is jött volna, de a kisfiú anyja nem engedte, hogy jöjjön vele, mert nincsenek jóban... ilyen van? hát komolyan? neeeem, ilyen niiiincs!!! - hogy egy anya elzárja a gyerekét az apától? az elképesztő lenne, ilyen tehát nincs! . . . szerintem ilyen nem lehet ! ! ! . . . sok ilyet hallok, fordítva nem nagyon, tehát nem fordulhat elő csak úgy mondják az emberek, mert nemi egyenlőség van a modern világban... az anyák jót akarnak gyermeküknek és ezért nem zárják el őket apjuktól, hanem azt segítik elő, hogy minél többet láthassák őket, sőt erőltetik is - igenis tessék a gyerekeddel lenni!!! - bár nem élnek együtt...
... mostanában eszterem mellett, ahogy jamie olivier a konyha beckhamje, mint olyan - akkor én a konyha elvis presley-je lettem eszterem mellett ám... eszteremnek mindennap főzöksütök, van, hogy többször is egy nap és eddig még nem csináltam ugyanazt az elmúlt több, mint egy évben... bizony...
... életem szerelméért amúgy is bármit megteszek...
... ma róth edénél fantasztikus volt... beszélgettünk sokat, röhögtünk, politizáltunk, antal imre halála kapcsán megint egy kis disztónia csoportterápia kettesben - senki se érti, hogy miről beszélnük, ez teljesen tuti - aszonta, hogy találkozott többször antalimrével, de sosem hozta szóba neki a kéz problémát... miért? hát... így... úgy... a modern kor, az internet mentén legalább halad annyit a világ, hogy tudjunk segíteni más disztóniás betegeken... legszívesebben mindenkin segítenék, akin csak tudok... aztán gitároztunk... sokat... darabokat... majd egy évet technikáztunk megint, aztán most megint a darabokat végrevalahára... hagyni kell, hogy a dolgok maguktól történjenek meg... arnold barátommal értekeztünk egy nagyot ma google office ügyben, fantasztikus tudású barátom - régóta... barátom, számítok rá teljes bizalommal... google office nem akármi technológialiag ám... használom egyre inkább... ott tartunk, hogy szinte nem kell lokálban semmi, nem kell asztali gép, laptop azért, hogy ott legyenek a doksik, hanem fent a g-banben...
... kislányom, ha meglát mosolyog, kurjongat - megzabálom...
... nagylányom jajjjde hiányzik... borzalmasan... nagyon... imádom őt...
... hát így...
... persze pont a modern kor eredménye (?) baja inkább a disztónia... egészséges környezetben, egészséges zeneiség, természetesség mellett nem fordulhat elő azt gondolom...
most aggasztóan jól kezd menni a gitározás... eszterem is azt kérdezte, hogy hogyhogy aggasztóan jól???? - hát úgy, hogy hirtelen elkezdett jólmenni, aztán majd nem megy hirtelen jól, ezért aggasztó ám...
2008. április 15.
antal imre és a fokális kéz disztónia
... antal imre zongoristaként kezdte... valami furcsa betegség miatt hagyta abba szóló karrierjét "egy nem ismert betegség miatt", "az akkor még gyógyíthatatlan betegség miatt"... hát látjátok feleim szümtükkel kik vogymuk? a fokális disztónia a neve ennek a betegségnek, ami zenészek tízezreinek teszi tönkre az életét... azok a szerencsések, mint pl. jómagam, akiknek csak tíz-tizenöt évük megy el, de ha időben észreveszik ma már csak 1-2-3 év... mink meg tudtunk gyógyulni... mink megúsztuk... ? ...
... most néztem a tévében, hogy miket mondanak róla és láttam korai felvételt, amikor még tudott zongorázni... a leírások alapján, hogy egyszer csak elkezdtek görcsölni a jobb kezének ujjai is már nyílvánvaló, hogy disztóniáról van szó... másrészt láttam egyszer, amikor a tévében zongorához ült már szegényke nagyon öregen és nagyon készen, rátette a jobbkezét a billentyűkre... hát a napnál is világosabb volt, hogy az bizony fokális kéz disztónia... tönkrement az élete... hát az nem is csoda... csak pár évvel később történik, mondjuk hússzal, akkor rendbe tudta volna hozni? hát lehet... nagyon biztosan lehet... akartam volna, terveztem is, vele találkozni, beszélni erről, de erkölcstelnnek éreztem volna azt a helyzetet, hogy én megúsztam és odaállok egy idős, megrokkant ember elé és azt mondom neki, hogy nekem sikerült...
... a bohóc szerepben mindig van egy talajtalanul szerencsétlen és deprimáló hangulat, nem vicces, sőt szomorúan nevetséges... fellininél szeretem a legjobban ezt... antal imrének maradt az alkohol, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok... az önkifejezés szándéka volt olyan erős benne, hogy mindegy mi csak színpad, zene, kabaré, műsorvez... vagy tévé... vagy kimittud... egyszer láttam kiskoromban a néma levente - egyébként akkoriban igen trendinek és viccesnek számított - jelenetet pécsi ildikóval... meg egyszer a rádióban hallottam - voltam kb. 12 éves, már tudtam, hogy zenész leszek, - amikor mesélt arról, hogy hogyan bénult le a jobbkeze... mind a kettőt mendén láttam tévében, hallottam rádióban, de lehet, hogy a néma leventét nem... ? ... na, mindegy.. a rádió riportra világosan emlékszem... kint voltam a kertben, szép idő volt, meleg nyári késő délután - amit annyira szerettem és szeretek mendén, a háztető a kert felére árnyékot vet és a hegyről aztán hűvös levegő kezd lejönni, mint egy láthatatlan füst talán az este kezdetén a házra, fákra, kertre -, családom körülöttem, gyümölcsfák pompáztak és nagyapám kis, összegumizott szokolján szólt a kossuth rádió... "egyszer csak nem mozogtak a jobb kezemen az ujjak, képtelen voltam zongorázni - szörnyű érzés volt, a világ összedőlt bennem, nem tudtam elképzelni milyen lesz az életem zongora és zene nélkül"... mondta ő, amennyire emlékszem...
... aztán kb. tíz évre rá álltam ugyanabban a kertben egy éjjel teljes kétségbeesésben, egyedül érezve magamat a világban, szörnyen egyedül és azon tűnődtem, hogy hogy lehet az, hogy nem mozognak a jobb kezemen az ujjak, amikor gitározom, ergo nem tudok gitározni... mi lesz így velem?? ... akkor nem jutott eszembe az antal imre interjú, egyszer egy másik alkalommal villant be, hogy hoppáré pont erről beszélt ő is... de neki nem volt róth edéje, mint nekem van....
... aztán kb húsz évre rá álltam ugyanabban a kertben és arra gondoltam, hogy márcsak 2 év? 5év? és minden oké lesz...
... mostanában nem jutok el abba kertbe, pedig nagyon-nagyon szeretném...
indexen lehet olvasni róla például
... most néztem a tévében, hogy miket mondanak róla és láttam korai felvételt, amikor még tudott zongorázni... a leírások alapján, hogy egyszer csak elkezdtek görcsölni a jobb kezének ujjai is már nyílvánvaló, hogy disztóniáról van szó... másrészt láttam egyszer, amikor a tévében zongorához ült már szegényke nagyon öregen és nagyon készen, rátette a jobbkezét a billentyűkre... hát a napnál is világosabb volt, hogy az bizony fokális kéz disztónia... tönkrement az élete... hát az nem is csoda... csak pár évvel később történik, mondjuk hússzal, akkor rendbe tudta volna hozni? hát lehet... nagyon biztosan lehet... akartam volna, terveztem is, vele találkozni, beszélni erről, de erkölcstelnnek éreztem volna azt a helyzetet, hogy én megúsztam és odaállok egy idős, megrokkant ember elé és azt mondom neki, hogy nekem sikerült...
... a bohóc szerepben mindig van egy talajtalanul szerencsétlen és deprimáló hangulat, nem vicces, sőt szomorúan nevetséges... fellininél szeretem a legjobban ezt... antal imrének maradt az alkohol, a depresszió és az öngyilkossági gondolatok... az önkifejezés szándéka volt olyan erős benne, hogy mindegy mi csak színpad, zene, kabaré, műsorvez... vagy tévé... vagy kimittud... egyszer láttam kiskoromban a néma levente - egyébként akkoriban igen trendinek és viccesnek számított - jelenetet pécsi ildikóval... meg egyszer a rádióban hallottam - voltam kb. 12 éves, már tudtam, hogy zenész leszek, - amikor mesélt arról, hogy hogyan bénult le a jobbkeze... mind a kettőt mendén láttam tévében, hallottam rádióban, de lehet, hogy a néma leventét nem... ? ... na, mindegy.. a rádió riportra világosan emlékszem... kint voltam a kertben, szép idő volt, meleg nyári késő délután - amit annyira szerettem és szeretek mendén, a háztető a kert felére árnyékot vet és a hegyről aztán hűvös levegő kezd lejönni, mint egy láthatatlan füst talán az este kezdetén a házra, fákra, kertre -, családom körülöttem, gyümölcsfák pompáztak és nagyapám kis, összegumizott szokolján szólt a kossuth rádió... "egyszer csak nem mozogtak a jobb kezemen az ujjak, képtelen voltam zongorázni - szörnyű érzés volt, a világ összedőlt bennem, nem tudtam elképzelni milyen lesz az életem zongora és zene nélkül"... mondta ő, amennyire emlékszem...
... aztán kb. tíz évre rá álltam ugyanabban a kertben egy éjjel teljes kétségbeesésben, egyedül érezve magamat a világban, szörnyen egyedül és azon tűnődtem, hogy hogy lehet az, hogy nem mozognak a jobb kezemen az ujjak, amikor gitározom, ergo nem tudok gitározni... mi lesz így velem?? ... akkor nem jutott eszembe az antal imre interjú, egyszer egy másik alkalommal villant be, hogy hoppáré pont erről beszélt ő is... de neki nem volt róth edéje, mint nekem van....
... aztán kb húsz évre rá álltam ugyanabban a kertben és arra gondoltam, hogy márcsak 2 év? 5év? és minden oké lesz...
... mostanában nem jutok el abba kertbe, pedig nagyon-nagyon szeretném...
indexen lehet olvasni róla például
2008. április 12.
ezaz
... sokminden történik ám mostanában... hamarosan diplomakoncert pl. róth ede bácsi 28 év után adott először szólókoncertet... most lesz nekem az diplomám június végén, gyakorlás ezerrelmillióval ám... edebácsi olyan lelkes volt, mint még soha... mintha egyszerre jött volna rendbe a kezünk... voltam nála órán pénteken... ma meg litéren, meg vilonyán volt koncertem reggel délelőtt, délután vidámpark nagylányom kikészített... a vadvizi cuccon eddig még sosem voltunk... meg kislányomnak névadója is volt tegnap, egész nap családi programok....tegnap zsinagóga, ma katolikus testvérek... ede bácsi pont kétszer annyit szenvedett, mint én és egyedül hozta rendbe a kezét, segítség nélkül, az nagyon nagy dolog...
2008. április 2.
gitár
... hát nem volt valami hatékony az elmúlt négy nap... beteg is voltam, meg komolytalan gyakorlást műveltem... ám... ma mondjuk egy fokkal többet és jobban, de most nagyon kéne ám és megsem... nehéz ám még mindig... disztóniából kijövés utolsó fázisa is pont ugyanolyan nehéz, mint bármelyik - egy nagy különbséggel, hogy látszik, hogy hamarosan és nem lassan vége van... hát így...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
