most

... ma megyünk velencére... és az jó... hurrrrááá! éljen!!! - - -

- - - szerdán korán kelés majd jól gyakorlás után gitározunk edével csepelen egyszercsak felkiállt: holnap lesz a diplomavédésed, tudtad?? - nem, nem tudtam, nem ez volt megbeszélve... aztán leszaladtunk győrbe tennap és megvédtem jól... eszterem és kislányom is jöttek velem... esti koncert tegnap mátészalkán nem lett - nakpözben derlt ki -, hanem majd június végén lesz majd... jobb is, mert akkor szabadtéri színpadon esz így... ez pont jól jött ki, mert nagylányom ovi évzáróballagásán így részt tudtam végig venni... csapatostul mentünk...

... mint a disztónia főszakértője nem nagyon lehet velem kekeckedni, de perszehogy voltak hiányosságok az dolgozatomban (pont az, ami nem a disztóniáról szólt), napersze azon évekig lehet vitatkozni... rendik voltak a, ötöst kaptam, és ajánlották, hogy minden zeneművészetire el kéne juttatni a kis kiegészítések után, hogy mások is tudják, hogy mi ez az egész szarság...

... eszteremnek mondtam is előtte, hogy egy zenész egy másik zenész irományára, ami arról szól főleg és többek között, hogy hogyan ment rá közel másfél évtized az életéből a disztóniára - nem valószínű, hogy kötekednek, ami amúgy egy diplománál szok lenni... meg nálunk ugye elsősorban a hangszeres tudás a lényeg, ha analfabéta is egy zenész az a lényeg hogy muzsikál... ugye... aztán késő este tudtam csak gyakorolni és ma megint voltam voltam csepelen edénél... naonjóvoltám!!

Zene, film

- - -

...

- - -

... ma este kisöcsémmel felvettük eszterem filmjéhez a végéhez tartozó zenét, mert kellő hosszúságban kell produkálnom a főtémát... ma délután gyakorlás után velencén a teraszon áthangszereltem és leírtam gyorsan, aztán indulás haza... számomra is meglepő, hogy nem kell egyáltalán hangszer ahhoz, hogy amit fejben átgondolva megírok azt notáljam aztán... persze volt gond a hangnemmel, mert nem kérdeztem meg, hogy a tenor szaxofon és b klarinét hangterjedelme pontosan hogyan s miként van, de öcsikém aztán megoldotta jól... dehát mostmár tudom...

... kicsit nehezen indult öcsikém neki az felvételnek, de aztán nagyon komolyat játszott... cselló kvartett, vázsonyis, ms3-as, mindenféle lett... de igazából szerzőileg arra vaok büszke, amit írtam a fúvós négyesre írtam, mert naonnaon jól sikerült...

... fúvós négyest játszott fel végülis kisöcsém 2tenor+2klarinét felállásban, magával kvartettezve a mai technikai lehetőségeinek köszönhetően ám...

... hogymikor lehet a filmet látni?? hát az bizony lassan megy... általában még fél év innentől, de amúgy valszeg filmszemle, ami meg februárban leszen... naon jó projekt volt...

... hát így ...
- - -

-- - - -

vége...

... aztán ma meg mendéztümk egyet és megyünk le velencére... és még kel írnom egy kicsit a filmhez... öcsémme vesszük fel holnap este... kedd dány, szerda csepel, csütörtök dány, péntek szigetmonostor, szombat mende, vasárnap velence az e heti szinte hétköznapinak mondható menetrendünk... megint alig bírtam felkelni - volt a héten kevés alvás párszor... szerencse, hogy harcedzett vagyok a nemalvás-munka horizonton - nem is kicsit, hanem nagyon...

... velencét szeretjük nagyon... oldschool, retro és nyugi ezerrel...

... ma pihentettem a kezemet, meg a körmeimet, de holnap aztán hadd el hadd hadd!!!

... hát így...

... sziget...

korán keltem, hogy időben átérjek vázsonyihoz budára, hogy időben induljunk szigetmonostorra... vázsonyi iszonyú lassan vezet, komppal mentünk, szerettük... odaértünk időben jól, sturcz andrás csellista barátunk is odaért, mint a svájci óra olyan pontosan... és olyan profin játszik, hogy vázsonyival zavarban voltunk a profiságától... basszus szólamban mindig jó az ilyen... bő száz gyermek a szigetmonostori művészeti iskola tornatermében, beerősítve zsír hangcuccon... tetszett nekik, ráadást is játsztunk... vázsonyi - jazz zenész lévén - javasolta a take5-ot - - - eljátszottuk, imádták... tökjó kis koncert volt... kurva meleg volt a tornateremben...

... aztán vázsonyival, kovács attilával - helyi szervező srác - átmentünk horányba, szomszéd falu, dunapart, imádom!!! - heckezni... nagy dumálások... nyugalom, gyönyörű napsütés, dunai szellő, tavaszi illatok, egyesek bográcsgulyással készültek... lépten-nyomon sörivó és fröccsöző, dülöngélő és izzadó helyiek... a rekedt és mély hangú büfés fehér trikóban...

... jókedvű, belassult emberek mindenfelé... imádom ezt a környéket... heck után visszamentünk szigetmonostorra a focipályára - tökéletes állapotban van a zöld gyep - vázsonyi sárkányt eregetett attilával, meg a helyi gyerekekkel - én meg elaludtam nyálkifolyósan a napon, a focipálya szélén a kispadon... aztán vissza horányba a torony vendéglőbe - ezt is, meg a heckezzőt is ismerem, igazi békeidőbeli helyek... irdatlan adag tepsiben sült csülköt ettem, alig bírtam felállni utána... helyi bácsi, aki tűzszerész volt második gyakorlaton felrobbant a kezében a valami, azóta nincs egyik szeme és nem hall semmit és nyugdíjas, és ki van téve közutálatnak, mert nem egy lelkes ember, érthető módon... szegényke, nagyon csúnya volt és nagyon sajnálatraméltó... szegény...

... aztán be a klubházba - itt megint horizontálisan figyeltem a világot egy darabig, aztán minimál közönségnek játszunk, először triót, hogy andrás és vázsonyi tudjanak vissza pestre jönni, aztán szóló... egész jól ment ez már... a reggeli nagyon kellemetlen és kényelmetlen játék volt... bejátszatlanul, fáradtan, melegben... aztán eszteremék is megjöttek - ez naon jóvolt, együtt házoá aztán...

... kiváló nap volt... nyugis...

... hát így...

Róth

... das ist ein unicum... írtam eszteremnek szinte készen lévő filmjéhez zenét ám.. életem első filmzenéje eszterem filmjéhez készül(t)... tegnap reggel mutatta, írtuk össze, hogy mit hova, mennyit... dokumentumfilm lévén nem az a funkciója van és nem úgy, mint játékfilmnél... de, persze azért van dramaturgiai jelentőssége... egy a régmúltban használt barokkos téma, télleg szinte mindenki sokat ezt a harmóniamenetet már, hangszereltem sokféleképpen... tegnap napközben írtam és írtam szét szólamokra... aztán éjjel meg felvettük... vázsonyi persze, őt mindig hívom, imádom, ahogy játszik... na, meg strucz andrás csellista barátunk... naon régen jártunk egy évfolyamra, most meg összehozott az élet eme filmzenére, milyen érdekes... anonjólett a filmzene... tegnap nagyapámat meglátogattam - naon rosszul van már szegénykém, nagyon kiborultam tőle, nagyonnagyonnagyon - aztán meg mindig gyomorgörcs gyötör ilyen munkánál, hogy milyen lesz... főrendező eszternek tetszett... naon... télleg. én is elégedett voltamvaok a zenével...

Gitár

... péntekre virradóan valahogy sokat aludtam - szerencsére és végre... aztán elindultunk... ajkán játsztam péntek délután, a nagy lászló művház kiállítótermében, ahol már sokszor eddig... tavaly nem voltam ottan, 2005ben emlékezetes volt, mert utána mentem aztán át lepsénybe, ahova épphogy odaértem és nagyon jó kis nap volt, így nagyon megmaradt bennem azanap...

... idén nem bizti, hogy megyek lepsénybe, egyenlőre nem jeleztek vissza, hogy ngen... naszóval aztán lementünk velencére ott leraktam a lányokat, mind a hármat, aztán tűztem ajkára... aznap nem gyakoroltam, mert egyszerűen gombóc volt a gyomromban egész nap... nem tom, miért... fostam, hogy elkések... ajkán interjú a helyi tévének, most más stáb volt, mint eddig volt... helyi újságban is benne... nagyon kevesen voltak, de asszem jólment... most átestem a holtponton az utóbbi hetekben és innen már nincs visszaút... mármint a jobbkezem állapotát illetően... profin szól s jól... persze, hogy nem megy még minden úgy, ahogy szeretném... demégis...

... aztán vissza velencére... szombaton nyugizás, kis gyakorlás, aztán szentendrére tűzés, előbb odaértem... kicsit rejtői volt a helyszín: luxus éttterem kerthelyiségben ventillátor pont úgy, ahogy ránéztem a lemenő nap sugarait másodpercenként sokszor osztva gyűrte vakítóan a fejembe és közben nagyon meleg volt... kb egy órát játsztam fülledt időben... szentendre vmi egészen fura hely... menő, pálya, zsír, király, zsírkirály, sok turista, de nem egy tipikus magyar kisváros... aztán vissza velencére... lazulás, tévézés, iszonyat alvás, kis gyakorlás - aztán egy kisebb(?) akció előkészítésében való aktív részvétel a nyílt forráskódú szoftveresek mellett való kardoskodás céljából...

... most, hogy szinte mindig valahogy mindig egy szint fölött megy a gitározás, az valami elképesztő örömséges...

Gitár

... gyötör gráfiás közlési kényszer ám... csak sokminden mostanában... gitározásom egy új, jobb és egy feljebbi dimenzióba lépett... asszem... ede bácsival dolgozunk rajta, mint a güzü... az biztos... ma is csepelen egy jót, nagyot... egyszerűen bármilyen szintre jutnék tudna mondani egyel jobbat, többet, szebbet...

... egészen meta-ügyeket beszéltünk ma át... hogy a disztóniánál érdekes, hogy van egy lelki-szellemi deformáció is, amikor az kéz elkezd romlani, máskülönben magunkat figyelmeztetnénk, hogy baj van ne csináld így!!! érezzük, nemjólmegy, mégsem teszünk ellene... és onnantól az valami lelki paramár... mondtam neki, hogy két éve, amikor vázsonyival játsztunk sokat a nagy ibs koncert előtt vázsonyinak a dongó gyakorlásától ínhüvelygyulladása lett - szarul volt eléggé a bal hüvelykujja - de egy hét alatt tulképpen túljutott rajta volt... és kérdezte is akkor tőlem amivázsonyink, hogy neked, hogy volt ez a kéz para? nekem? mondtam én... tíz év legalább, de nem fájt csak nem mozgott... ínhüvely fáj, disztónia nem fáj...

... azt mondja ede, hogy de vázsonyinak valami jelzett, hogy nem ok... és megoldódott... az ínhüvely és nem romlott, nem lett baj... stb... igen bizony...

... egy paul auster könyvet olvasok brooklyni balgaságok címmel... mindjárt befejezem... kurvajókönyv... felváltva a nikomakhoszi etikával... arisztoti... nehát, ez nem egyszerűűűű... korábban ajánlott nekem gasztner úr - a pszichében, a visegrádi utca elején - egy másik austert az is nagyon tetszett... ezt meg nem olyan rég vettem sopronban - önállóan, nagyfiúként - és egy kávézóban kezdtem neki, miközben eszterem vásárlási kényszerét csillapította ugyanott...

... tarréga volt soron ma is, mint sokszor ede bácsinál és a szabad, romantikus tempoingadozás volt a nagy kérdés, amikor hullámozni kell, de metrum is kell... aztán mondta ede, hogy kocsis zoltán mondta vala, hogy a rubato (szabad éneklő jelleg, magyar népdaloknál használjuk ezt a kifejezést, illetve bartók műveknél) olyan, mint egy fa... a szélső, legkisebb levelek össze-vissza mozognak, rendszer és következetesség nélkül... kisebb ágaknál már látni valami következetességet, a nagyobb ágak kiszámíthatóan és tipikusan mozognak a fa törzse szinte meg sem mozdul vagy egyáltalán nem mozdul meg... na így kell a tempot mozgatni... egyből ment... jó, mi? teljesen kézzel fogható hasonlat, hogy hogyan kell szabadon, de egész darabon átivelően játszani... meg még egykét trükk gitározásilag és bizony magam is meglepődtem, hogy mennyit egyszerűsödik a dolog ilyenkor... semmit sem tudok a gitározásról még mindig és imádom ede bácsit...

... tegnap megismertem nagylányom anyjának pasiját végre... közös pesti ismerős gimis korunkból persze egyből... a szerb vendéglőben voltunk... végtelenül jó srácnak tűnt így elsőre, olyannak, amilyet megálmodik az ember, hogy legyen az exének... egy öltönyben alvó juppienak álcázott végtelenül nagyvonalú és érzékeny peaceman... cevapcicát ettünk... jót... már húsz-huszonöt éve családi törzshelyünk a szerb... az nagy ignác utcában... a fővárosi bíróságtól nem messze... jóvolt naon ám...

... voltunk mindenfelé ám a hétvégén... kikészültem nagylányom tempojától, főleg a práterben a bécsi vidámparkban... adrenalingyerek... én meg harmincöt leszek, van már olyan hullámvasút, aminél egy kicsit kellett pihizni azelőtt, hogy mégegyszer!!! naon kemény volt...

a vidámpark másnapján reggel készült e kép... két kávé és redbull is kellett akkor, mert aztán 7 órát akvaparkban csúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszdacsúszda

húdemennyire készen voltam... egy rekesz sör sztem nem viselne meg ennyire...

... kislányom meg kurjongat már, nevet, beszélgetni próbál, de még nem megy neki... mad fog... ujjai, mint egy zongoristáéáéóüái...

Északnyugat

... győri zeneművészetin vagyok most a netszobában... merthogy itten diplomázok ám hamarosan... épp ezt mostan egyeztettük... nézegették/tük edével a tanulmányin a diploma munkámat "fokális disztónia - egy életveszélyes, de gyógyítható betegség" - nagyon érdekes téma mondták... mondtam, hogy bizony az, nagyon!!! - nem kis szarkasztikus hangvétellel jelezvén, hogy nagyon borzasztó érdekes az, ami a fél életem tette tönkre csak... meg edéét is... meg még naon sokakét... koncert, aztán diploma védés szóban... lesz...

... most hegykőn vagyunk amúgy eszteremmel, meg kislányommal...

... nagylányommal csak telefonon, mert ő meg anyjával van... nagyon hiányzik, nagyon hiányzunk neki - nyöszörgött szegénykém a telefonba nagyonnagyon... előtte meg sopronban voltunk pár napot, előtte meg győrben, merthogy eszteremet meghívták egy dokufilmes kerekasztal beszélgetésre a mediawave-re és akkor úgy... a hotel ibisben voltunk megszállva - mint filmrendezőfeleség vettem részt... naonjó volt... hívtak közben hajózni egy jazz énekes csaj hívott fel, nem tudom honnan ismer... 1,600eur/hó földközi-tengeren sokat köt ki, mindennap - ami jó amúgy... és jazzt kell játszani...

... rendesen gyakorolok én meg közben bizony... meg úszni is voltam sopronban a lővérekben... kedvenc uszodám, két éve voltam benne utoljára 150ezés közben asszem... mesélem eszteremnek, hogy először meg bizony radnótis énekkari kiránduláson voltam sopronban, akkor is pont tarrégát gyakoroltam - nyeltem egyet - tizennyolc éve... azt a mindenit... idén leszek harmincöt basszuskulcs... nagyon kafa idő volt végig szinte - kivéve, amikor tegnap hegykőre értük - a fürdőfaluba... ahol szintén játsztam 2006ban... győrben is játsztam többször tóth andrás görögkatolikus templomában... nincs messze a zeneművészetitől, aminek a koncerterme a felújított, de nem üzemelő zsinagóga... a djabe koncertet is megnéztük a mediawave keretében a zsinagógában - itt lesz a diplomám is bizony! - - -