... olaszban nyaralunk... imadom... gyakorlas is milyen jol megy ahhoz kepest, hogy nyaralunk... a como-i to, ahol gerge clooney-nak is van am nyaraloja, persze olyan helyen, ahol nem kot ki a komp egyaltalan, hat bizony az egyik legszebb hely lehet a vilagon... oriasi hegyek koze ekelt to, kurva jo hely... pihizunk meg rohangalunk korbe-korbe-korbe... hetvegen meg pont, ahogy megergezunk mar jatszom is tesen es jasdon a bakony ket leggyonyorubb templomaban...
... hat igy...
2008. augusztus 29.
2008. augusztus 22.
Új képek
az alsóörsi koncerten ms3 szóló
ms3 koncert a balatonfűzfői templomban (jézus szíve plébánia)
ms3 koncert a balatonfűzfői templomban (jézus szíve plébánia)
gitáozás
... szerdán nagy szabadtéri koncertezést csaptam fent észak-keleten... mucsonyban játsztam délelőtt így korán keltünk és indultunk így "zenész"reggeli volt, amit nagylányom imád... a zenész vacsi, ebéd, reggeli stb. a mcdrive-ot jelenti... oda is értünk időben... 40 fok, gyönyörű mucsonyi dísztér, falu apraja-nagyja jelen.. napon játsztam f12-től n1-ig, hát mit mondjak azt se tudtam fiú vagyok-e vagy lány... olyan k*baszott meleg volt, hogy olyan nincs is... eszteremnek, nagylányomnak megmutattam a mucsonyi görög-katolikus templomot és az azt körülvevő teret, ahol játsztam 2005-ben már... továbbra is az ország egyik legszebb temploma és tere... kicsit kikészültem ottan, aztán kerestünk ebédelni valót, de minden zárva volt gusztus 20-a, kotmányunk ünnepe lévén...
... anno deszerettem, demegnéztük kispajtásokkal az egészséges erotikát tímár pétertől...
... hát nem volt semmi se nyitva folytattuk canossa járásunkat továbbtovább... aztán inkább átmentünk boldvára, ahol a következő koncert volt... és kaptunk babgulyást... isteni volt és életmentő... akkor már ötven fok volt sztem... készen voltam teljesen... nagylányom rohangált körbe-körbe kézműves fogallkozásokon... én meg bent eszteremmel és kislányommal a hűvös öltözőben... öt szék összetol, nyálkifolyás... mucsonyi koncert jól szólt, volt profi hangcucc, jól éreztem magamat a meleg ellenére...
... boldván a helyi táncos kiscsajok diszkótánc produkciója és az összevont rendőr-tűzoltó zenekar perfomansza között játsztam nagyszínpadon, a hangcucc kicsit gerjedt, de nem volt gáz... az egész rendezvény a focipályán volt megtartva, gusztus 20-ai falunap volt tulképpen... jól szólt itt is, de nem tudtam felvveni a versenyt látványosságban, hallványosságban a többi produkcióval... egészen profi rendezvényt volt egyébként boldván, úgy tűnt vmi vidékfejlesztési pízből volt megfinanszírozva jól...
.. nem kicsit készültünk ki estére mire a négyszáz km-t leutazván hazaértünk... tegnap egész délelőtt aludtam annyira készen voltam...
... hát így...
... anno deszerettem, demegnéztük kispajtásokkal az egészséges erotikát tímár pétertől...
... hát nem volt semmi se nyitva folytattuk canossa járásunkat továbbtovább... aztán inkább átmentünk boldvára, ahol a következő koncert volt... és kaptunk babgulyást... isteni volt és életmentő... akkor már ötven fok volt sztem... készen voltam teljesen... nagylányom rohangált körbe-körbe kézműves fogallkozásokon... én meg bent eszteremmel és kislányommal a hűvös öltözőben... öt szék összetol, nyálkifolyás... mucsonyi koncert jól szólt, volt profi hangcucc, jól éreztem magamat a meleg ellenére...
... boldván a helyi táncos kiscsajok diszkótánc produkciója és az összevont rendőr-tűzoltó zenekar perfomansza között játsztam nagyszínpadon, a hangcucc kicsit gerjedt, de nem volt gáz... az egész rendezvény a focipályán volt megtartva, gusztus 20-ai falunap volt tulképpen... jól szólt itt is, de nem tudtam felvveni a versenyt látványosságban, hallványosságban a többi produkcióval... egészen profi rendezvényt volt egyébként boldván, úgy tűnt vmi vidékfejlesztési pízből volt megfinanszírozva jól...
.. nem kicsit készültünk ki estére mire a négyszáz km-t leutazván hazaértünk... tegnap egész délelőtt aludtam annyira készen voltam...
... hát így...
2008. augusztus 21.
Inglis Károly emlékére
Most vesztettem el először olyan családtagot, akihez érzelmileg erősen és alapvetően kötődtem: a mendei - anyai - nagyapámat, Inglis Károlyt. 77 éves volt, születésnapja (augusztus 1.) után 12 nappal halt meg. Szerencsés vagyok, ha lehet ilyet mondani, hogy harmincöt évesen fordult elő velem ez először. Amikor az apai nagyszüleim meghaltak nem éreztem fájdalmat, de nyílván megviselt, viszont azt hiszem inkább apám miatt. Mester nagyapámat, vagyis MS1-et 1998. szeptember 14-én egy esős hétfő kora délután azonosítottam a Thököly Étterem előtt, amikor egy troli alá szorulva vesztette el életét. Aztán nagyanyám halt meg 91 évesen 2001-ben december elején, aztán ugyanabban az évben pár hét múlva karácsonykor első lányom anyai nagyapja ment el. Hirtelen. Azóta nem temettünk. Most igen kétszer is két héten belül: Eszterem nagymamáját, aztán most nagyapámat. Születésnapjuk után. Két és fél évesen neveztem el őket - a mendei nagyszüleimet - Kicsinek és Nagynak. „Kicsi” a nagyanyám „Nagy” a nagyapám - volt.
Sírtam-e, fájt-e a halála és a temetés? Fel voltam rá készülve. Az ilyenre fel kell készülni. Élete utolsó három-négy hónapjában nagyon rosszul volt, látszott, hogy meg van ijedve, fél és retteg a haláltól. Többször vigasztaltam és puszilgattam, simogattam, hogy nem kell félni, nem lesz baj, minden rendbejön majd. Mi mást mondhattam volna? Amikor először lett rosszul nagyon kb. négy hónapja és bementem hozzá a kórházba, nagyon kiborultam és sírtam a kocsiban, persze. A szemével azt mondta, hogy meg hamarosan meg fog halni és nagyon-nagyon fél, a teste pedig feladta és összeesett volt. Aztán, amikor voltam nála otthon, mendén látogatni, akkor is sírtam. A vécében, hogy ne lássa. De látta szerintem rajtam, akármennyire próbáltam viselkedni, de nem ment. Iszonyúan kötődtünk egymáshoz. Hiányzik és annyira szeretnék vele lenni... A temetésen már egy egymilliószor lejátszott helyzetet éltem végig, tehát nem volt egyáltalán se nem nehéz, se nem fájdalmas. Szörnyű volt.
Nulla éves koromtól azt hallgattam tőle, hogy „sose nősülj meg”. Amikor nagyobbik lányom Mester Sára megszületett, akkor egy kicsit zavarta, hogy ez mégis hogy néz ki, hogy van egy gyerek és nincs házasság, és mondtam is neki, hogy „nade 28 éve hallgatom, hogy sose nősüljek meg!” Aztán békénhagyott igen hamar ezzel a kérdéssel. Amikor feleségül vettem Esztert és mondtam neki, hogy megtaláltam a boldogságot, olyan nő mellett, akire mindig is vágytam azt mondta, hogy becsüljétek meg egymást.
Jöjjenek a közhelyek. Nem tudom elképzelni, hogy nincs többé, nem lesz ott Mendén, amikor lemegyek és nem tudok vele beszélni. Már nem fáj, hanem egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincs ott fizikailag. És persze egyszer mindenki meghal. Nagyon hiányzik és nagyon szerettem őt, a drága édes nagyapámat. Egész pici koromtól nagyon közeli volt a kapcsolatunk pedig a nyaralásokon és egy-két gyerekvigyázáson kívül nem sokat voltam vele. Felnőtt koromban - nagyjából az elmúlt 16-17 évben - sokat jártam le mendére, amikor csak tehettem ott aludtam. Persze volt, hogy csak félévente fordult elő, volt, hogy onnan jártam be egy hétig minden reggel és este vissza. Ott mindig megnyugodtam. Imádtam őt és nagyon hiányzik nekem.
Asztalos volt a szakmája - rendkívüli érzelmi intelligenciával megáldva. Járta a kocsmákat, mindenki szerette. Hrabali figura volt, némi tót beütéssel - persze, hogy a cseh kultúra iránti rajongásomban az ő személyének igen nagy volt a szerepe. A temetésén rengetegen voltak, nagy mennyiségű és sok koszorú, pedig nem volt „meghirdetve”. Az egész falu szerette őt. Szeretett a haverokkal lenni és szerette a nőket is. Végtelenül jóindulatú volt és kedves, de nagyon maccsó.
Egyszer beállított két alak egyik reggel hozzá, hogy „na Karcsi bácsi itt a két liba, amiket tegnap már megvett a kocsmában!” Nem emlékezett rá egyáltalán, hogy hogyan történt az adás-vétel...
Olcsó after shave és melós illat, a melós táska fűrésszel, vésővel és kalapáccsal. A Teleki tér környékén nyomta negyven évig az ipart. Minden reggel fél ötkor kelt 1,200 méter séta az állomásig, 45 perc vonat be, délután-este ugyanez vissza. De volt, hogy spiccesen ment haza taxival. Mendére (35 km pesttől...) Az oviban egyszer asztalos is voltam farsangon. Totózott szinte egy egész életen át. Kollektív szelvényeken játszott.
Azt kérte évekkel ezelőtt is már, hogy oda temessük, ahonnan jól látja a falut a stinglickertből - így hívta a temetőt - a hegyoldalba. Odakerült. Nagyanyám keservesen és nagyon mélyről jövően sírt, amikor Mende Nagy a föld alá került. Pedig nem volt jó házasságuk. Sok veszekedés, balhé, kocsma, balhé, veszekedés...
A cigit koporsószögnek hívta - meg is rövidítette az életét a dohányzás.
El kell fogadni ezt az egészet, mást nem tehetek.
Sírtam-e, fájt-e a halála és a temetés? Fel voltam rá készülve. Az ilyenre fel kell készülni. Élete utolsó három-négy hónapjában nagyon rosszul volt, látszott, hogy meg van ijedve, fél és retteg a haláltól. Többször vigasztaltam és puszilgattam, simogattam, hogy nem kell félni, nem lesz baj, minden rendbejön majd. Mi mást mondhattam volna? Amikor először lett rosszul nagyon kb. négy hónapja és bementem hozzá a kórházba, nagyon kiborultam és sírtam a kocsiban, persze. A szemével azt mondta, hogy meg hamarosan meg fog halni és nagyon-nagyon fél, a teste pedig feladta és összeesett volt. Aztán, amikor voltam nála otthon, mendén látogatni, akkor is sírtam. A vécében, hogy ne lássa. De látta szerintem rajtam, akármennyire próbáltam viselkedni, de nem ment. Iszonyúan kötődtünk egymáshoz. Hiányzik és annyira szeretnék vele lenni... A temetésen már egy egymilliószor lejátszott helyzetet éltem végig, tehát nem volt egyáltalán se nem nehéz, se nem fájdalmas. Szörnyű volt.
Nulla éves koromtól azt hallgattam tőle, hogy „sose nősülj meg”. Amikor nagyobbik lányom Mester Sára megszületett, akkor egy kicsit zavarta, hogy ez mégis hogy néz ki, hogy van egy gyerek és nincs házasság, és mondtam is neki, hogy „nade 28 éve hallgatom, hogy sose nősüljek meg!” Aztán békénhagyott igen hamar ezzel a kérdéssel. Amikor feleségül vettem Esztert és mondtam neki, hogy megtaláltam a boldogságot, olyan nő mellett, akire mindig is vágytam azt mondta, hogy becsüljétek meg egymást.
Jöjjenek a közhelyek. Nem tudom elképzelni, hogy nincs többé, nem lesz ott Mendén, amikor lemegyek és nem tudok vele beszélni. Már nem fáj, hanem egyszerűen felfoghatatlan, hogy nincs ott fizikailag. És persze egyszer mindenki meghal. Nagyon hiányzik és nagyon szerettem őt, a drága édes nagyapámat. Egész pici koromtól nagyon közeli volt a kapcsolatunk pedig a nyaralásokon és egy-két gyerekvigyázáson kívül nem sokat voltam vele. Felnőtt koromban - nagyjából az elmúlt 16-17 évben - sokat jártam le mendére, amikor csak tehettem ott aludtam. Persze volt, hogy csak félévente fordult elő, volt, hogy onnan jártam be egy hétig minden reggel és este vissza. Ott mindig megnyugodtam. Imádtam őt és nagyon hiányzik nekem.
Asztalos volt a szakmája - rendkívüli érzelmi intelligenciával megáldva. Járta a kocsmákat, mindenki szerette. Hrabali figura volt, némi tót beütéssel - persze, hogy a cseh kultúra iránti rajongásomban az ő személyének igen nagy volt a szerepe. A temetésén rengetegen voltak, nagy mennyiségű és sok koszorú, pedig nem volt „meghirdetve”. Az egész falu szerette őt. Szeretett a haverokkal lenni és szerette a nőket is. Végtelenül jóindulatú volt és kedves, de nagyon maccsó.
Egyszer beállított két alak egyik reggel hozzá, hogy „na Karcsi bácsi itt a két liba, amiket tegnap már megvett a kocsmában!” Nem emlékezett rá egyáltalán, hogy hogyan történt az adás-vétel...
Olcsó after shave és melós illat, a melós táska fűrésszel, vésővel és kalapáccsal. A Teleki tér környékén nyomta negyven évig az ipart. Minden reggel fél ötkor kelt 1,200 méter séta az állomásig, 45 perc vonat be, délután-este ugyanez vissza. De volt, hogy spiccesen ment haza taxival. Mendére (35 km pesttől...) Az oviban egyszer asztalos is voltam farsangon. Totózott szinte egy egész életen át. Kollektív szelvényeken játszott.
Azt kérte évekkel ezelőtt is már, hogy oda temessük, ahonnan jól látja a falut a stinglickertből - így hívta a temetőt - a hegyoldalba. Odakerült. Nagyanyám keservesen és nagyon mélyről jövően sírt, amikor Mende Nagy a föld alá került. Pedig nem volt jó házasságuk. Sok veszekedés, balhé, kocsma, balhé, veszekedés...
A cigit koporsószögnek hívta - meg is rövidítette az életét a dohányzás.
El kell fogadni ezt az egészet, mást nem tehetek.
2008. augusztus 19.
Huhhh
... hihetetlen napokon vagyunk túl... alsóörsi koncert nagyon jól sikerült, sokan voltak több százan, persze nem csak én játsztam, hanem a shannon is, naon jók voltak. jól ment, trióztunk is, a szervező hölgy aszonta, hogy többen jöttek rám is, ez mennyire jól esett. igen nagyszínpad és nagy hang meg fénycucc volt, a balcsiparton a dexion mellett háttal a balatonnak, szupi volt... közben elment a hangosítás néha, amikor szólóban játsztam - persze megsem álltam - de nem szeretem az ilyet, anno ilyenkor öregedtem száz évet, most csak egy jó nagy fittyet hánytam rá, az technika csúnya-rossz ördögére.. aztán egy zsidó üdülőben játsztam füreden hétfőn este - most pedig rohanunk mucsonyra feé észak-keletre, ma reggel hatos keléssel itt intézem az ügyeket, hogy miket? hát, persze hogy csak online - töltögetek fel és le ezt és azt
képek hamarosan
... hát így...
képek hamarosan
... hát így...
2008. augusztus 16.
Izgalom, béke és vihar
... nagy viharnak indult, de nem volt vészes, ami aztán itt lett tegnap belőle velencén...
.. előtte mondjuk nagyobb volt az IZGALOM, mert megint megrázott az áram - nem is kicsit, hanem nagyon -, mentő vitt be székesfehérvárra... de kaptam az útra egy komoly intravénás vérnyomáscsüökkentőt így aztán lábon be a mentőbe és lábon távoztam a fehérvári balesetiről aztán, ahol már tavaly jártam a menyasszonyrablás következményeiből kifolyólagosan... húde megijedtünk eszteremmel... most... akkor dr mester sándor volt a főorvos, mostmár nem ő... ez vicces volt.. akkor..
.. gyakorlás meg milyen jól megy... ezt mindig lekopogom... NAGYON... csinibabát megnéztük 40szer kábé, nagylányom riszálva-vonulva énekli, hogy
csiiini-csini-ba
csinibaba!
mondtam neki, hogy jobb úgy, hogy
biiini-binicsa
binicsaba
binicsaba - beress szelém!!
.. kedden balatonföldváron játszottunk az MS3 barokk trióval, most vázsonyi jános-papp györgyi-mester sándor felállásban... vázsonyi olyan gyönyörűen fújt, hogy az valami elképesztő, télleg nem találok szavakat rája... aszonta aztán, hogy ő sem értei, hogy miért volt ilyen jó... talán az egész napi balcsizástól - aszonta... hihetetlen szép volt... igazából nem is játsztam, hanem zenét hallgattam a triózás közben... nagyon fáradt voltam koncert közben, meg elgyötört, hogy miért arról később és györgyi hozott egy alessandro marcello (1669 – 1747) Adagio-t, miszerint lassú tételt gitár-cselló játsztuk... az is olyan megható volt, amilyen szépen húzta ez a lány... a szóló is jól ment asszem...
... a klasszikus gitár a világ legfantasztikusabb hangszere... erre mindig rájövök...
... nagyon jó koncert volt, és itten is sokan voltak... holnap alsóörsön nyomjuk trióstul - most kisöcsémmel (mester dani), ha nem lesz vihar akkor szabadtéren... hül-hül az idő, ahogy megyünk bele az augusztusba
... lányaim gyönyörűek, eszteremet imádom.
... hát így..
.. előtte mondjuk nagyobb volt az IZGALOM, mert megint megrázott az áram - nem is kicsit, hanem nagyon -, mentő vitt be székesfehérvárra... de kaptam az útra egy komoly intravénás vérnyomáscsüökkentőt így aztán lábon be a mentőbe és lábon távoztam a fehérvári balesetiről aztán, ahol már tavaly jártam a menyasszonyrablás következményeiből kifolyólagosan... húde megijedtünk eszteremmel... most... akkor dr mester sándor volt a főorvos, mostmár nem ő... ez vicces volt.. akkor..
.. gyakorlás meg milyen jól megy... ezt mindig lekopogom... NAGYON... csinibabát megnéztük 40szer kábé, nagylányom riszálva-vonulva énekli, hogy
csiiini-csini-ba
csinibaba!
mondtam neki, hogy jobb úgy, hogy
biiini-binicsa
binicsaba
binicsaba - beress szelém!!
.. kedden balatonföldváron játszottunk az MS3 barokk trióval, most vázsonyi jános-papp györgyi-mester sándor felállásban... vázsonyi olyan gyönyörűen fújt, hogy az valami elképesztő, télleg nem találok szavakat rája... aszonta aztán, hogy ő sem értei, hogy miért volt ilyen jó... talán az egész napi balcsizástól - aszonta... hihetetlen szép volt... igazából nem is játsztam, hanem zenét hallgattam a triózás közben... nagyon fáradt voltam koncert közben, meg elgyötört, hogy miért arról később és györgyi hozott egy alessandro marcello (1669 – 1747) Adagio-t, miszerint lassú tételt gitár-cselló játsztuk... az is olyan megható volt, amilyen szépen húzta ez a lány... a szóló is jól ment asszem...
... a klasszikus gitár a világ legfantasztikusabb hangszere... erre mindig rájövök...
... nagyon jó koncert volt, és itten is sokan voltak... holnap alsóörsön nyomjuk trióstul - most kisöcsémmel (mester dani), ha nem lesz vihar akkor szabadtéren... hül-hül az idő, ahogy megyünk bele az augusztusba
... lányaim gyönyörűek, eszteremet imádom.
... hát így..
2008. augusztus 11.
Alsóörs
Szombaton játsztam volna balatonalmádiban a padlásgalériában egy kiállításmegnyitón, de szervezési málőr folytán majd máskor. Aztán meg amúgy is onnand hamar mennem kellett Alsóörsre, ahol szintén kiállítás megnyitón játsztam és ahol a családot hagytam előtte praktikus okokból. A Pegyő festő házaspár képeiből készült tárlatot nyitottuk meg a Törökházban. Az alsóörsi Törökház olyan festői szépségű domboldalon foglalja el utánozhatatlanul egyedülálló helyét, hogy az bizony nem hiszi, aki nem látta. Szinte száznyolcvan fokban látszik a Balaton, előtte domoldal szőlőtőkék - felfelé a dombfelé is csodaszép: templom, régi kúriák, kőfal, minden elem, ahhoz, hogy az ember aszondja, hogy ilyen nincs!!! ilyen nincs és mégis van - hogy stilszerűek legyünk ezzel az aztán jól megremixelt olimpiai knézyjenő mondattal.
Az udvaron volt a megnyitó, kicsit szeles volt az idő a megnyitó napján, ezért nem a tervezett Luis Milan Pavanokat jásztam, merthogy ezeket bizony kottából játszom. Ilyen szélben nem lehetett. Nagylányom és unokahúgom ajánlkoztak, hogy majd fogják a kottát nekem, de abból sejtem mi lett volna... Vihorászva szaladtak volna el az első percben, hogy bibibííí kapjam el őket... Kislányom is, Eszterem is és Eszterem szülei is, miszerint apósom és anyósom, is ottan voltak velünk. Háttal a Balatonnak gitároztam - szemben ismét elég sok embernek - erősítés nélkül. Ez nem egyszerű volt, de asszem, hogy jól ment. Most teljesen ok volt a kezem, pedig előtte nem melegítettem be. Csak egy kisebb blokkot játsztam megnyitó lévén. Viszont tudtam jól készülni aznap Velencén, onnand mentünk át aztán a balcsira, chevy chase-re emlékeztető családi konvojt képezvén. Fantasztikus hely mindenki, aki tudja nézze meg.
A Pegyő házaspár képei is igen figyelemre méltóak. Ketten egyszerre festenek szinte minden képet, ami már önmagában nézve is performansz. Nagyon klassz élmény volt. Isteni helyszínen. Kaptam ajándékba megnyitó előtt egy képet tőlük. Még nem is csináltam semmit és már épet is kapok! - mondok. Én sem csináltam semmit - mondta erre Pe, a Pegyő duó maszkulin fele.
... hát így...
Az udvaron volt a megnyitó, kicsit szeles volt az idő a megnyitó napján, ezért nem a tervezett Luis Milan Pavanokat jásztam, merthogy ezeket bizony kottából játszom. Ilyen szélben nem lehetett. Nagylányom és unokahúgom ajánlkoztak, hogy majd fogják a kottát nekem, de abból sejtem mi lett volna... Vihorászva szaladtak volna el az első percben, hogy bibibííí kapjam el őket... Kislányom is, Eszterem is és Eszterem szülei is, miszerint apósom és anyósom, is ottan voltak velünk. Háttal a Balatonnak gitároztam - szemben ismét elég sok embernek - erősítés nélkül. Ez nem egyszerű volt, de asszem, hogy jól ment. Most teljesen ok volt a kezem, pedig előtte nem melegítettem be. Csak egy kisebb blokkot játsztam megnyitó lévén. Viszont tudtam jól készülni aznap Velencén, onnand mentünk át aztán a balcsira, chevy chase-re emlékeztető családi konvojt képezvén. Fantasztikus hely mindenki, aki tudja nézze meg.
A Pegyő házaspár képei is igen figyelemre méltóak. Ketten egyszerre festenek szinte minden képet, ami már önmagában nézve is performansz. Nagyon klassz élmény volt. Isteni helyszínen. Kaptam ajándékba megnyitó előtt egy képet tőlük. Még nem is csináltam semmit és már épet is kapok! - mondok. Én sem csináltam semmit - mondta erre Pe, a Pegyő duó maszkulin fele.
... hát így...
2008. augusztus 7.
Krausz Erzsébet emlékére
Krausz Erzsébet emlékére
Tegnap eltemettük Krausz Erzsébetet, özvegy Erdész Lászlónét, Eszterem nagymamamáját. A Mamát. A matriarchálissá vált család családfőjét hagyományos zsidó szertartás szerint Kardos Péter rabbi vezetésével a Kozma utcai Zsidó Hitközségi temetőben kísértük el végső útjára. 89. születésnapját egy nappal élte túl. A rabbi azt mondta, hogy a köszönet, hála és a remény legyen szeretteinek szívében halálának kapcsán. Köszönet és hála azért, hogy ilyen nagy kort megélt. A remény kifejtés nélkül maradt és nem is tudom hova tenni. Szavait, cselekedeteit őrizzük meg szívünkben és szeretettel gondoljunk rá és idézzük őt jó kedvvel. Mama első férjét és családjának egy részét a második világháború során vesztette el. Második férjét, Erdész Lászlót sportújságírót, Eszterem nagypapáját 39 éve vesztette el - rákban halt meg. A család, a család boldogsága volt Mama - a nyugdíjas főkönyvelő - mindene: gyermeke, annak férje, unokája, annak férje és dédunokája Mester Manuella Betsábé. Ő az én második lányom. Első lányomat Mester Sárát, aki édesanyja után római katolikus kéne, hogy legyen, de nem lett megkeresztelve, dédunokájának tekintette ugyanúgy, mint második férjének első házasságából való fiát Andrist, Eszterem anyjának féltestvérét és az ő családját is sajátjának. Erdész András pár évvel ezelőtt szintén elment. Rákban halt meg ő is.
Erzsi Mama, a büszke zsidó nő jellegzetes test- és fejtartással - mint ahogy Fischer Annie zongorázott - sohasem tartotta magában, amit gondolt ez nála élettani kérdés volt. És morális. Mindig megmondta a magáét, ha tetszett, ha nem, de sohasem kérte aztán számon, amit tanácsolt, javasolt. Egyáltalán nem volt jiddische mame. A jiddische mame hisztérikus nő, hisztériájával terrorizálja gyermekét. A döntés szabadságát Mama megtartotta mindenkinek. Ezt a nagyvonalúságot én végtelenül értékeltem benne. Eszterem női tartását, nőiességét, annak erejét és tisztaságát alakította rendületlenül játékosan villogó szemekkel. Ezt életbevágóan fontosnak tartotta. Tisztelte és szerette a szép és elegáns nőket.
A családban lévő szerepeket Mama alakította ki. Nincs generációk közötti különbség, nincs „mert én azt mondtam”, „mert én vagyok az anyád!” mentalitás. Teljes demokrácia, ami a verbalitás szintjén - mint minden hagyományos zsidó családban - így itt is szinte mindig anarchiába fulladt. Viszont mindig mindenki elmondhatta, amit akart. És általában egyszerre... De az idősebb családtag iránti szeretet és tisztelet, egyszerűen azért, mert belőlük lettünk és hisszük, hogy ők nekünk csak jót és szépet akarnak, akartak: ez az élet alapja. Feltéve: ha ezt megteszik értünk. Krausz Erzsébet, Mama, ezt tette önzetlenül és hálásak lehetünk neki, hogy tanulhattunk tőle. Minden részletkérdésben vita volt, de a családi béke volt a fő, ezért konfliktus nem volt. Mint, ahogy a zsidók a tórát értelmezik, csócsálják, vitázzák egy egész életen át perzselő szenvedéllyel, úgy csócsált meg minden kérdést utánozhatatlan izgalommal Mama. Utálta a vallást, kivétel nélkül mindegyiket, zsidó tudata viszont nagyon erős volt. Izraelt imádta. Keresztény családban szokás, hogy a következő generáció keresztneve egyezik az előzőjével, ezért lettem én MS3, azaz harmadik Mester Sándor. Zsidó családban ez fordítva van: csak elhunyt nevét viselheti családtag, emlékét tisztelve szokták adni - ellenkező esetben szerencsétlenséget hoz. Krausz Erzsébet zsidó neve Eszter volt. Hú, de csodálkoztunk a temetésen, amikor a kántor egyetlen magyar nyelvű mondatként ezt kiejtette száján... Zsidó név, nem keresztnév!
Mama Bakonytamásiból származott a családjának egyik része, az ott található zsidó temetőt meg is látogatjuk majd augusztus végén, amikor Tésen és Jásdon játszom. Eszterem, anyukája és az ő anyukája - MAMA - kapcsolata olyan erős és szoros volt, hogy olyat még én nem láttam sosem. A legerősebb szeretetre és bizalomra épült, semmihez sem fogható erejűt.
Eszteremmel való kapcsolatomat rengeteg furcsa véletlen és egybeesés övezi. Ezekről bővebben egyszer majd, talán.
Haláleset kapcsán csak és kizárólag unalmas és sokat hallot közhelyeket lehet mondani. Azért, mert ezek fedik a valóságot.
Tegnap eltemettük Krausz Erzsébetet, özvegy Erdész Lászlónét, Eszterem nagymamamáját. A Mamát. A matriarchálissá vált család családfőjét hagyományos zsidó szertartás szerint Kardos Péter rabbi vezetésével a Kozma utcai Zsidó Hitközségi temetőben kísértük el végső útjára. 89. születésnapját egy nappal élte túl. A rabbi azt mondta, hogy a köszönet, hála és a remény legyen szeretteinek szívében halálának kapcsán. Köszönet és hála azért, hogy ilyen nagy kort megélt. A remény kifejtés nélkül maradt és nem is tudom hova tenni. Szavait, cselekedeteit őrizzük meg szívünkben és szeretettel gondoljunk rá és idézzük őt jó kedvvel. Mama első férjét és családjának egy részét a második világháború során vesztette el. Második férjét, Erdész Lászlót sportújságírót, Eszterem nagypapáját 39 éve vesztette el - rákban halt meg. A család, a család boldogsága volt Mama - a nyugdíjas főkönyvelő - mindene: gyermeke, annak férje, unokája, annak férje és dédunokája Mester Manuella Betsábé. Ő az én második lányom. Első lányomat Mester Sárát, aki édesanyja után római katolikus kéne, hogy legyen, de nem lett megkeresztelve, dédunokájának tekintette ugyanúgy, mint második férjének első házasságából való fiát Andrist, Eszterem anyjának féltestvérét és az ő családját is sajátjának. Erdész András pár évvel ezelőtt szintén elment. Rákban halt meg ő is.
Erzsi Mama, a büszke zsidó nő jellegzetes test- és fejtartással - mint ahogy Fischer Annie zongorázott - sohasem tartotta magában, amit gondolt ez nála élettani kérdés volt. És morális. Mindig megmondta a magáét, ha tetszett, ha nem, de sohasem kérte aztán számon, amit tanácsolt, javasolt. Egyáltalán nem volt jiddische mame. A jiddische mame hisztérikus nő, hisztériájával terrorizálja gyermekét. A döntés szabadságát Mama megtartotta mindenkinek. Ezt a nagyvonalúságot én végtelenül értékeltem benne. Eszterem női tartását, nőiességét, annak erejét és tisztaságát alakította rendületlenül játékosan villogó szemekkel. Ezt életbevágóan fontosnak tartotta. Tisztelte és szerette a szép és elegáns nőket.
A családban lévő szerepeket Mama alakította ki. Nincs generációk közötti különbség, nincs „mert én azt mondtam”, „mert én vagyok az anyád!” mentalitás. Teljes demokrácia, ami a verbalitás szintjén - mint minden hagyományos zsidó családban - így itt is szinte mindig anarchiába fulladt. Viszont mindig mindenki elmondhatta, amit akart. És általában egyszerre... De az idősebb családtag iránti szeretet és tisztelet, egyszerűen azért, mert belőlük lettünk és hisszük, hogy ők nekünk csak jót és szépet akarnak, akartak: ez az élet alapja. Feltéve: ha ezt megteszik értünk. Krausz Erzsébet, Mama, ezt tette önzetlenül és hálásak lehetünk neki, hogy tanulhattunk tőle. Minden részletkérdésben vita volt, de a családi béke volt a fő, ezért konfliktus nem volt. Mint, ahogy a zsidók a tórát értelmezik, csócsálják, vitázzák egy egész életen át perzselő szenvedéllyel, úgy csócsált meg minden kérdést utánozhatatlan izgalommal Mama. Utálta a vallást, kivétel nélkül mindegyiket, zsidó tudata viszont nagyon erős volt. Izraelt imádta. Keresztény családban szokás, hogy a következő generáció keresztneve egyezik az előzőjével, ezért lettem én MS3, azaz harmadik Mester Sándor. Zsidó családban ez fordítva van: csak elhunyt nevét viselheti családtag, emlékét tisztelve szokták adni - ellenkező esetben szerencsétlenséget hoz. Krausz Erzsébet zsidó neve Eszter volt. Hú, de csodálkoztunk a temetésen, amikor a kántor egyetlen magyar nyelvű mondatként ezt kiejtette száján... Zsidó név, nem keresztnév!
Mama Bakonytamásiból származott a családjának egyik része, az ott található zsidó temetőt meg is látogatjuk majd augusztus végén, amikor Tésen és Jásdon játszom. Eszterem, anyukája és az ő anyukája - MAMA - kapcsolata olyan erős és szoros volt, hogy olyat még én nem láttam sosem. A legerősebb szeretetre és bizalomra épült, semmihez sem fogható erejűt.
Eszteremmel való kapcsolatomat rengeteg furcsa véletlen és egybeesés övezi. Ezekről bővebben egyszer majd, talán.
Haláleset kapcsán csak és kizárólag unalmas és sokat hallot közhelyeket lehet mondani. Azért, mert ezek fedik a valóságot.
2008. augusztus 6.
2008. augusztus 5.
hibátlan napocska
azért ez hibátlan ez a kép... nem hiúságból, hanem ezt a hajdani woodstocki szételesdézett haversrácok meglátnák... aaaaaaaaaaaaaztaaaaaaaaaaaaaaaaa - mondanák jól... vagy, nem?
jó koncert volt ez ott fent az észak-keleten - 20-án is megyek arrafelé... mucsonyon és boldván is játszok, akkor, ott. nagyon szeretem azt a környéket... melyiket nem? mindegyiket igen, egyiket senem, hanem igen!
... hát így...
Sokminden
sokminden van ám mostanában... nyolchúros romanek tihamér gitáromon dolgozok most... j.s. bach korál előjátékokat gyakorolok, amik eredetileg orgonára készültek... a fokális disztónia hogy van köszöni szépen már szinte alig-alig bánt... film forgatókönyv és a könyvem is jól halad - mindkettő fog szólni főleg a fokális disztóniáról
lement a legaktívab ezévi hónapom, a július... balaton körül jásztunktam főleg... sokvolt, jóvolt
ma leugrottam mendére nagyapámat meglátogatni, nem volt túl jól szegénykém, alig tud beszélni... istenem...
... hát így...
lement a legaktívab ezévi hónapom, a július... balaton körül jásztunktam főleg... sokvolt, jóvolt
ma leugrottam mendére nagyapámat meglátogatni, nem volt túl jól szegénykém, alig tud beszélni... istenem...
... hát így...
Lots of lots of lots of
I am still trying to play on 8-string guitar. I am practising Bach Choral Praeludiums that were written for organ originally. It can be played on 8-string classical guitar but so f%cking hard to play. Anyway it is a great practise of baroque music as well as developping musicality and maybe once I can play them on my gigs. I did my most scheduled month July around the marvellous Balaton playing in solo, duo and trio as well. We played the pieces of John Dowland and Thomas Morley and other English rennaissance composers' works too with flute and classical guitar. Il liked that...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
