2009. november 19., csütörtök

Radnóti koncert

... Merthogy ugye voltunk otthon pár napot pesten. Imádom Budapestet, mindig is nagy lokálpatrióta voltam. Viszont közel két hónap Lisszabon után ennyi rosszkedvű, frusztrált, depressziós és szétütött-fejű embert látni Budapesten nagyon lehangoló volt. Mindenki mindenkibe beleköt. Sosem voltam ennyit távol Budapesttől, Magyarországtól. 3 hát volt a legtöbb eddig Romániában 2007en Nagyszebenben...

... Az időjárás az tökmindegy, attól el lehet vonatkoztatni - azon ennyire nem múlhatnak a dolgok. Ma olyan meleg volt itt Portugáliában, hogy ingujjban megsültem Sesimbrában a kávézó teraszán a vakító napfényben délután 2kor...

Pesten szombat este körülnéztünk. Lementünk Misával vacsizni a Kőlevesbe, tök üres volt, átmentünk az Ellátóba félház se, lenéztünk a Fészekbe - najó, inkább menjünk haza...

... Amúgymeg Eszterem nagyot haladt a disztónia filmmel - "Demon Hands" címe - vagyis Démoni kezek...

Itt Portugáliában az élet csodálatos, művészként abból élek persze, amit otthonról hozok.

A Radnótiban baromi jó volt - az 50ik szülnapi bulin játsztam. Nem vittem magammal az egyes számú gityómat, sem a kettes számút, hanem otthon van budapesten a hármas és a négyes számú két tökugyanolyan hangszer, egyiken játsztam. Nagyon jófej volt mindenki velem, pedig nem kicsit balhés volt a negyedik évem ottan - de valszeg mivel mégiscsak lettem valaki, bárki, ezért talán szeretnek.

Tök profi hangcucc fénycucc volt





A szereplő művészek aláírásai



a portugál ténykedések pedig itt ms3music.blogspot.com

1 megjegyzés:

keba írta...

Én is marhára félek attól, hogy hazamegyek a lehangoltságba, ahol senki nem mosolyog. :(