Helyzet

napi három órát gyakorolok amióta kijöttünk portugáliába, persze néha egy-egy nap kimarad, ha koncert után vagyok és sokat gitároztam, de tartom. minden nap, karácsonykor is. egészen egyszerű összefüggést látok a játék szinvolana és a napi következetesen legyakorolt idő között. gyakorolok jól megy, nem gyakorolok nem megy jól...

... sok ám minden nap három óra. ha tetszik, ha nem csinálni kell. zenészek sokszor hazudnak, ha megkérdezik őket, hogy mennyit gyakorolnak. általában, aki sokat gyakorol, napi 6-8 órát, az kevesebbet mond, mert mégiscsak ciki, ha ezután nem fog jól játszani, aki keveset 1-2 óra és azt is összevissza, sokszor kihagyva, az meg nem meri bevallani, hogy nem gyakorol eleget. azt, hogy kinek mi a jó mikor mit és mennyit kell gyakorolni 20 évet kell csinálni, azután rájön az ember, hogy tulajdonképpen hogyan jó gyakorolni... a gyakorlás kulimunka, aki jól játszik 90%ban geccsolás és koncentráció, és 10%tehetség, ha van ilyen egyáltalán és nem csak geccsolás az egész. mindig azok játszanak jól, akik szétgyakorolják magukat... mi a jó benne? a színpad. a gyakorlást nem tudom jónak, nemjónak nézni, mert lételem, nem a jó nemjó dimenzióban van. ennél prózaibb... hanem gyakorolsz beégsz a színpadon...

... most az e-dúr szvittet gyakorolom (BWV 1006)... 16 éve játszottam utoljára, akkor még jó volt a kezem. minden évben megpróbáltam onnantól, hogy elkezdett rendbejönni és most először megy... megfordult a fejemben, hogy megérte-e ez a 16év szenvedés... az e-dúr szvit első tétele a praeludium az egyik legnehezebb bach tétel... mindenhogyan... memória, kéz, zene... 16 éve nem tudtam eljátszani basszus...